Egérkezelés
A munkánk során gyakran használt mutatóeszköz az egér, amellyel különböző utasításokat adhatunk a gépnek. Öt alapvető műveletet végezhetünk vele.
Mozgatás: Fogjuk meg az egeret a jobb kezünkkel, s amikor az egeret mozgatjuk az egérpadon, a mutató is követi a képernyőn.
Rámutatás: A képernyőn található elemekre (Ikonok, Start menü, programok részei, stb.) ráviszem az egeret, és rajta hagyom. Fontos hogy nem kattintok. Ekkor információ jelenik meg az adott elemről.
Kattintás: Kattintásnak nevezzük azt, amikor az egér egyik gombját – általában a balt – lenyomjuk, majd felengedjük. Vigyáznunk kell, hogy közben az egeret ne mozdítsuk meg.
Dupla kattintás: Dupla kattintásnak nevezzük azt, amikor gyorsan kétszer egymás után az egér bal gombját lenyomjuk és felengedjük. A dupla kattintás közben sem szabad az egeret elmozdítani.
Vonszolás: Vonszolásnak nevezzük azt, amikor az egér mutatóját egy objektumra – ikonra, ablakra vagy annak egy részére – visszük, az egér bal gombját lenyomjuk, s nyomva tartva egy másik helyre elmozdítjuk. Az elmozdítás után elengedjük a gombot. Ezt a műveletet „fogd és vidd” módszernek is nevezzük.
Meghajtók
Mik is azok a meghajtók? Ismerős lehet már 3. osztály óta a Z meghajtó kifejezés… azon játszottunk, oda is mentettük el munkánkat. Tehát a meghajtók lényegében azok az eszközök, amelyekre adatokat menthetünk, háttértárak. Ezek lehetnek például a winchester vagy a CD, esetleg a DVD, pendrive, stb. Ezre a Windows előtti operációs rendszer az ún. DOS nem a nevükkel utalt, hanem a nevük helyett az ábécé nagybetűit használta. A Z meghajtó tehát Z: jelet kapott. Egy Winchester kaphat C: jelet, vagy D: jelet; egy DVD pedig E: jelet is kaphat.
Nézzünk egy példát, ehhez duplán kell kattintani a Sajátgép vagy Számítógép vagy Ez a gép ikonra:
Régi Windowsban: | |
Újabb Windowsban: |
Mindkét Windowsban megfigyelhető, hogy a meghajtóknak, azaz már tudjuk, háttértáraknak megmaradt a nagybetűs jelzésük; viszont a Windows ezekhez a betűjelzésekhez hozzátett egy-egy különfajta ikont is. A DVD-t például nagyon könnyen felismerni hogy melyik eszköz lehet, ugyanis egy DVD lemez található az ikonján. Ez a felső képen a D:, azaz D meghajtó. A Floppy lemezt is könnyen felismerni, az az A meghajtó. A C meghajtó winchestert jelent az E itt a hálózati meghajtó; ami a mi számítógépeinken az iskolában a Z meghajtó nevet kapta. A hálózati meghajtó azt jelenti, hogy egy másik számítógép valamelyik meghajtóját is használhatjuk ezen a néven. Ennek természetesen az is feltétele, hogy a gépek legyenek összekötve.
Két foglalt meghajtónk létezik jelenleg, az A: és a B:. Ezen meghajtók csak Floppy lemezes meghajtók lehetnek; mást nem vehetnek fel. C:-tól egészen Z:-ig bármilyen más háttértár lehet, pl.: Winchester, Pendrive, CD, DVD, BD, Memóriakártya, mágnesszalag, stb.
Könyvtárak:
A meghajtókra – különösen a winchesterre – rengeteg állomány ráfér. Ez jelenthet akár 5 000-10 000 000 állományt is. Ha ezeket szeretnénk kilistázni (a képernyőn egyszerre 25 sor fér el!), akkor ez szinte reménytelen vállalkozás. Ennek a problémának a megoldására találták ki a könyvtárakat.
Gondoljunk az iskolai könyvtárra, ahol van mondjuk 10 000 darab könyv, rendszerezés és polcok nélkül, lerakva a földre. Ha bemegyünk, és keressük „A Pál utcai fiúk” című könyvet, és erre azt mondja a könyvtáros, hogy magunk nézzünk utána, akkor nem valószínű, hogy még egyszer könyvtárba megyünk ezután. De ha azt látjuk, hogy a könyvek rendszerezve vannak, például témák szerint, akkor a feladat egyszerű. A meghajtóban levő lemezt is egy könyvtárnak képzeljük el: ez lesz a gyökérkönyvtár (más nevei: főkönyvtár, gyökér, főkatalógus). A gyökérkönyvtár jele: ” \ ”, a gyökérjel. A könyveket ezután katalogizáljuk, és alkönyvtárakat hozunk létre. Az egyes alkönyvtárak tárolják a benne levő állományokat és az alkönyvtárak legfontosabb adatait. Tegyük fel, hogy a fent említett könyvet keressük. Szétnézünk a könyvtárban, és a következőket látjuk:
A gyökérkönyvtárból elindulva ezen az úton juthatunk el a megfelelő helyre: Gyökérkönyvtár-Szépirodalom-Próza-Regény-Magyar irodalom. Láthatjuk, hogy négy lépésben eljuthatunk a megfelelő helyre. A háttértáron hasonló módon hozhatunk létre alkönyvtár-rendszert.
Nagyon fontos megkötés, hogy egy adott alkönyvtárba a gyökérből kiindulva, pontosan egyféleképpen lehet csak eljutni, de két könyvtár közötti úton csak egyszer haladhatunk át!
Ha például el akarunk jutni innen a Novella alkönyvtárba, akkor közvetlenül nem mehetünk át, hanem vissza kell menni a Próza alkönyvtárba, és onnan juthatunk a Novella-ba.
Az alkönyvtárakat is névvel azonosítjuk. A névre vonatkozó szabályok megegyeznek az állománynevekre vonatkozókkal. Az állományoknál láttuk, hogy két azonos nevű fájl nem lehet egy helyen, de más-más könyvtárakban lehetnek. Ez vonatkozik az alkönyvtárak nevére is.
Mappák:
A Windows 95-ben bevezették a mappa fogalmát. Ez megfelel annak, hogy a gépünkön való munkát úgy képzelhetjük el, mintha egy íróasztal előtt ülnénk, és az asztalra raknánk azokat a dolgokat, amelyekre majd szükségünk lehet. A mappák arra szolgálnak, hogy tároljuk bennük a munkáinkat, amelyek állományok is lehetnek, de lehetnek más jellegű dolgok is benne, mint például a Sajátgépben. A mappák tartalmazhatnak újabb mappákat és fájlokat is, ezért a könyvtárak is mappák.
Mi a különbség a mappák és a könyvtárak között? Hasonlítanak egymásra, hiszen minden könyvtár mappa. Vannak viszont olyan mappák, amelyek nem könyvtárak. Ilyen például a Sajátgép.
Azok a mappák, amelyeket mi hozunk létre, azok mind könyvtárak.
Mi van a háttértáron?
Szeretnénk szétnézni a gépünkön lévő háttértárakon. Hol kezdjük a barangolást? Kattintsunk kétszer a Sajátgép, Számítógép vagy Ez a gép ikonra, és nyissuk meg! Válasszuk a C: meghajtót, dupla kattintással nyissuk meg!
A C: meghajtón könyvtárakat és fájlokat is találunk. A könyvtárak előtt lévő kis ikonok sárga színű mappa formájúak, így könnyű megkülönböztetni őket az állományoktól.
Melyik meghajtón vagyunk (másképpen: melyik az aktuális meghajtó)? Természetesen a C: meghajtó, hiszen azt választottuk ki.
Melyik könyvtárban vagyunk (másképpen: melyik az aktuális könyvtár)? A C: meghajtó gyökérkönyvtárában: C: \ .
Az aktuális könyvtár fölött lévő könyvtárt szülőkönyvtárnak nevezzük. Menjünk be a Windows nevű könyvtárba! Ezt a Windows előtti ikonra való dupla kattintással tehetjük meg.
Melyik könyvtárban vagyunk? A C: meghajtó gyökérkönyvtárából nyíló Windows nevűben: C:\Windows.
Lépjünk be a Command vagy ha ilyen nincs, akkor a System nevű könyvtárba (másképpen: nyissuk meg a Command vagy System nevű mappát)!
Melyik könyvtárban vagyunk? A C: meghajtó gyökérkönyvtárából nyíló Windows könyvtárból nyíló Command (vagy System) nevű könyvtárban:
C:\Windows\Command vagy új Windowsnál: C:\Windows\System
Ha az Eszközsorban lévő legördítő gombra kattintunk, akkor szemügyre vehetjük a könyvtárszerkezet egy részét. Valamelyik mappára rákattintva megnyithatjuk.
A gyökérkönyvtárba gyorsan visszajuthatunk, ha a C: meghajtó jelére kattintunk.
Kérdések, feladatok
- Vizsgáld meg, hogy az általad használt gépben milyen meghajtók vannak!
- Mi a könyvtár?
- Mi a mappa?
- Nézd meg, hogy milyen mappák vannak az Asztalon!
Forrás:
Kasza János: Informatika 5-6.
You must be logged in to post a comment.